Aztán a végén mégsem megyünk a , mivel Tigi barátom holnap ballag, ott meg illenék nem kómás fejjel megjelennünk. De annyira nem vészes, igazából csak a tehetségkutaót sajnálom, ahol kedves ismerősöm bandája is fellép (ahol egyébként először majdnem-dobos, aztán majdnem-énekes voltam). Viszont biztosan megyeik idén zépébe. Jöhet nekem bárki, hogy iszákos rokkerek gyűjtőhelye, de konkrétan nem érdekel. Soha nem az alkoholért mentem koncertre, hanem a zenéért, és nem is értem igazán, hogy mi jó abban, ha a koncert második felére kómás a kedves rajongó. Előző nyáron előző barátnőmmel előző blogomba írtam, hogy voltam Depresszió koncerten, ingyen volt (100 Ft.) és jó volt.
Jahigen. Az milyen érdekes halljátok, hogy tőlem nem kértek személyit a biztonsági bácsik, az előttem álló kétméter magas, és izomzattal erősen megáldott fiatalembertől viszont feszítős hangon megkérdezték, hogy Elmúlt már tizennyóc? Személyi?
, szóval na.
