Na nem inni voltam, nem hazudtolom meg józan önmagam. Dolgoztam, ha mondhatjuk úgy. Beálltam délelőtt (persze édesapám felügyelete és segítsége mellett) a pultba kiszolgálni. Jó volt, megtanultam sört csapolni, több kevesebb sikerrel. Az elsőn sok volt a hab, a másodikon kevés volt a hab, a harmadiknál pedig behúzva maradt a kar, és kinyomott a sörcsap alatti tárolórészbe két deci nedűt. Mentségemre legyen mondva, hogy amikor sok lett a hab, akkor prüszkölt
egyet a sörcsap, az pedig, hogy lecsapoltam még ajándékba két decit, azért volt, mert nem tudtam, hogy a sörcsap karja nem ugrik vissza automatice. Azért jó volt. A fejben való összeadás meg nagyon nem megy.
Három napja összesen tizenkét órát aludtam, ergo rohadt fáradt vagyok, fizikailag és szellemileg egyaránt, pedig nagyon ritkán szoktal elfáradni. Mondjuk úgy, hogy ha már nem esik jól gépezni, akkor baj van. Na mindegy, holnap még korán kelés, aztán végre lehet aludni délig – azért csak módjával persze.
