Őszintén megmondom, amilyen kíváncsi voltam, és amennyire vártam ezt az albumot, annyira csalódtam benne. Kezdjük ott, hogy a Roadra jellegzetes, hogy a számok elején valamilyen effektet alkalmaznak (remek példa erre a Balhé című szám a Nem kell más albumról, aminek elején jó tíz-húsz másodpercig csak a bugyborékolást
lehet hallani), ami először mókás, másodszor még elmegy, de mikor ül az ember a buszon, és hallgatná a zenét, vagy akármi, akkor kicsit zavaró, hogy bugyborékol, csilingel, zene meg sehol.
Ez persze apróság, mert a Nem kell más album emellett nekem nagyon tetszett, ellenben a Második harapással. A fiúk próbáltak felvenni egy metálosabb (ha mondhatom ezt) keményebb vonalat, ami nem igazán áll nekik jól. Az Ezer lépés című számot konkrétan kiröhögtem, tudom, csúnya dolog, és nem is szeretek ilyet csinálni, mert tisztelek valamilyen szinten minden zenekart, a belefektetett munka és idő miatt, de ez a szám egyszerűen mulatságos, ahogyan próbál keménynek hatni.
Nem zenei elemzés ez, ne értsen félre senki, pusztán néhány gondolatomat leírtam, amit zavarónak találtam a Road – Második harapás albumában. Ettől függetlenül meg lehet hallgatni, de nagyon hangulatfüggő.
Értékelés: 3 pont
