It's so easy, easy
When everybody's tryin' to please me baby
It's so easy, easy
When everybody's tryin' to please me
Természetesen Guns N' Roses, a régi, azon belül is It's so easy, mert az jó. Ezek ilyen általános bevezetők, amik mindenki blogján feltűntek, legalább egyszer, de nem is ez a lényeg, sőt, talán nincs is lényeg.
Mondtam már, hogy nem kedvelem az elvetemült rajongókat/szurkolókat? Nem, nem a VB-re gondolok, hanem úgy mindenben. Ilyen például az elvetemült Schumacher-fan, aki nem veszik észre, hogy icipicit már unalmassaá válik a Forma 1 a folyamatos vezetése miatt. Nyert, nem egyszer, szép volt, jó volt, vonuljon vissza, adja át a helyet a fiataloknak.
De ha már egy GN'R szám idézetével kezdtem a bejegyzést, akkor ezzel is kéne folytatnom, és így is fogok tenni. Vannak olyan elvetemült rokkerek (hé, mielőtt anyázna valaki, hogy tebüdösdiszkós
, megjegyezném, hogy hat éve eléggé szigorú rockzenei beállítottságom van), akik azért imádják a GN'R-t, mert ott az Axl Rose. Ő milyen férfias, milyen vadító és stb. Meg ugye a hang a lényeg, kérem, hát a gitártémát bárki eljátssza ugyanúgy, nem? Fenét. Nem Axl Rose volt ott a zenei ász, hanem Slash, Duff és a többiek, akik megálmodták és kivitelezték a zenei témákat, Axl sok esetben még csak szöveget sem írt, mindössze énekelt. Persze, ez is nagy dolog, de az gusztustalan, hogy a Velvet revolver – aki az eredeti GN'R magjából áll – nem játszhat csak néhány számot, a régiek közül, míg Axl és csinált bandája lazán játszhat olyan számokat, amelyekhez jóformán köze sincs, csak annyi, hogy elénekelte. Ezek után kérdem én, hogy ki a kedvenc, Rose, vagy a Roses?
Azért ez nekem hatalmasabb :)