Hétvégén egyébként – a még mindig lassú interneten kívül, ami ugye már senkit nem érdekel, mert elérte azt a szintet, hogy unalmas – rokonaink jöttek látogatóba, így elég keveset kerültem gépközelbe, de megmondom őszintén, hogy nem is bánom. Érdekes, hogy gép- és netfüggő vagyok, mégsem zavar, ha hetekig, sőt hónapokig nem ülök gép közelében.
Bár rühellem úgy kezdeni a második bejegyzést, hogy más, mert tartom magam ahhoz, hogy egy bejegyzésben egy témáról kell beszélni, most mégis a közhelyes kifejezéshez folyamodnék; más. Szerény blogom szerény történelmében voltak, vannak és lesznek olyan emberek, akiknek a linkje biztosan szerepel két helyen: az egyik az RSS-olvasóm, a másik pedig az általam olvasott blogok listája. Ilyen ember például Gazala, és az ő új blogja, aminek én örülök, mert anno Gazala notesze (akkor még így hívta) az első olyan blogok között volt, amiket olvastam. Patetikus üdvözlőszöveg nem lesz, üdv újra és jó blogolást, kedves Gazala!
