Szomorú, szürke ez a hétfő reggel. Megyünk az isoklába megvenni a tankönyveket, majd a füzeteket tollakat, miegymást. Eltelt – és szerény véleményem szerint –, nagyon gyorsan eltelt a vakáció, amit nagy általánosságban nem szoktam bánni, csak néhány okból kifolyólag. Például végetér a meleg, nem lehet a kertben ebédelni és vacsorázni, vagy csak kiülni a napra olvasgatni egy könyvet, játszani egy kör tollaslabdát, vagy tekerni egy jót. Aztán, véget ér a lustálkodás. A tízórás kelést, és a hajnali egy-két órás fekvést leváltja a tízórás hullafáradtan való ágybadőlés, és a fél hatkor való zombikelés. És aztán a monoton mindennapok. A morcos hétfő, a kissé vidámabb kedd, a dejó, már hét közepe van
szerda, a fáradt csütörtök, és várva-várt péntek, ami után jön a hétvége, ahol az ember kipihenheti magát. kitakaríthatja a szobáját, kotorhatja a havat, összeszedheti a kutyaszart, stb.
Olyan jó lenne, ha legalább örök nyár lenne. Nem 40°C-os kánikula, csak kellemes nyár.
