Ma egyébként kisebb csetepaté zajlott le itthon, azaz hogy pontosítsak édesapám munkahelyén (ami egy kocsma, mely a ház mellett üzemel, de erről talán már írtam). Nem volt komoly, csak majdnem vér folyt, de hát nem folyt, és ez a lényeg, ugye. A rendőrség – velük egy kommandós – több mint negyed óra elteltével érkeztek meg, és miután meghallgatták a történeteket, közölték, hogy nem tudnak mit csinálni, magunknak kell megvédenünk magunkat, majd aztán lehet szó rendőrségről (akik majd megint húsz perc alatt érnek a helyszínre). Hadd ne mondjam, hogy az elkövetők tiszta múlttal rendelkeznek, nem álltak még bíróság és rendőrség színe elé, persze. Ez van, bele kell törődni, hogy az adófizető, és dolgozó emberek tartják el azokat, akik kirabolják házaikat, akik félelemben tartják gyermekeiket, valamint a családi biztonságukat. És ez nincs így jól. Nem világszínvonalú lakások kellenének, hanem először a kisebbségi helyzeteket kéne mihamarább rendezni.
Mókás, hogy az emberek mennyire nem hiszik el, hogy létezik a szervezett bűnözés. Igen, kérem a maffiára gondolok, mert az bizony van Magyarországon is. Van Budapesten, és van itt Salgótarjánban, más méretekben és más kapcsolatokkal persze. Egyes emberek mintha egy függöny mögül néznének a világra, amiről leperegnének az ilyen dolgok: naivság függönye ez, nem más. Naivak az emberek, vagy csak naivnak tetteik magukat, mert félnek, hogy ha kinyitják a szemüket, szertefoszlik az álomvilág, amiben élnek…
