A ma este folyamán a szolid vacsora (házi tyúkhúsleves, isteni ragu rizzsel, és fél zacskó gumicukor) elköltése közben televízót bambultam. Az egyik film a volt. Nem azért írom angolul a címét, mert olyan perfekt vagyok angolból, vagy mert ez trendi, hanem mert két éve Olaszországban láttam ezt a filmet, igaz egy kukkot nem értettem a szövegekből, lévén hogy olaszul – sajnos – nem tudok, és az olaszoknak nincsen egy olyan tulajdonságuk,hogy lefordítják a filmek nevét, sokszor förtelmesen. A sztori nagyon ismerős egy másik filmből, melynek címére sajnos nem emlékszem; anyja és lány helyet cserélnek, ebből lesz aztán a rengeteg bonyodalom. Igazából egy helyes amcsi limonádé, egyszer meg lehet nézni.
Másik film – amely ezen sorok írása közben is tart – a , azaz Halj meg máskor (végre egy értelmes magyar fordítás) volt, melyet még a premier után nem sokkal láttam, moziban. Kövezzetek meg, de én szeretem a James Bond filmeket, de hát én szeretem a trilógiát is. Pierce Brosnan munkásságát pedig annál inkább szeretem. Játszott ő már a Panamai szabóban, vagy például a Világ nem elégben (szintén James Bond film), de elég csak említenem a kedvenc filmemet, a Thomas Crown-ügyet, vagy a Mrs. Doubtfire-t, ami szintén nem volt egy rossz alkotás. Szóval, egy jó színész, na.
A Viasat 3-on pedig lesz a Lángolierek – az idő fogságában című Stephen King könyv átdolgozás, még kiskoromban láttam, és most ismét megnézem. A könyvvel sajnos még sehol nem találkoztam, de lehet hogy kéne megkérdeznem…
