Az új-abszolutizmus hazánkban
A Bach-rendszer birodalmának minden országát autonómiát nélkülöző közigazgatási egységként kezelte. Magyarországot – Erdély és Horvátország leválasztása után is – túl nagynak vélte, így még tovább darabolta. A déli területekből kialakították a Szerb Vajdaságot, a „maradékot” pedig öt különböző kerületre osztották. Az országban nyílt germanizálás folyt; az osztrák-magyar vámhatárokat ugyan eltörölték, de bevezették az osztrák adórendszert, az osztrák polgári és büntető törvénykönyv hatályát Magyarországra is kiterjesztették, a közoktatást egységesen szervezték meg, a katolikus egyház teljes befolyásának bizonyításával (a „sok” középiskolát is veszélyesnek tartották, így csökkentették azok számát), a kötelező nyelv a német volt.
Rezisztencia, avagy a passzív ellenállás
A forradalmat vezető birtokos nemesség kitartott 1848-as elvei mellett; az igazi hazafi nem vállalt hivatalt és középszerepet, nem fizetett adót. Egyetlen férfi élt, aki – bár a politikai élettől visszavonult, de a ’48-as sikerekben osztozkodott – a forradalom ellen nem bontott zászlót: Deák Ferenc, a rezisztencia jelképe lett (1860), a nép hamarosan rádöbbent, hogy van vezére.
Az emigráció
A szabadságharc politikai vezetőinek többsége csak külföldön lelt menedékre. Kossuth Lajos 1851-es török szabadulása után szakított az olasz Mazzinival és annak forradalomkeltő taktikájával. A londoni városháztól az amerikai kongresszus szónoki emelvényéig mintegy ötszáz helyen beszélt a „beavatkozás a be nem avatkozás” elvéért. A rezisztenciát az emigráció minden követ megmozgató tevékenysége tette fenyegetővé, viszont Kossuth-emigráció fegyveres készülődésének, a nagyhatalmakkal folytatott tárgyalásának a néma és ellenálló ország adta a hátteret.
Út a kiegyezéshez
1860-ban megjelent az Októberi diploma valamint egy évvel később a Februári pátens is. Ezeket – mint ahogyan a centralizált és parlamentáris monarchiát – a februárban összehívott OGY egységesen elutasította. Deák Ferenc a Pesti Naplóban 1865 húsvétjára közzétette álláspontját, mely olyan alkotmányos rendszert tett kiindulópontjává, ami az állam önállóságnak egy részének feláldozásával jár, de Bécs és Pest számára egyaránt elfogadható; Magyarország kész megegyezni a Habsburgokkal, ha lehetnek saját törvényei.
A kiegyezés
A Habsburg Birodalom a nagyhatalmi állását csak Magyarország közreműködésével tarthatta meg. Az alkut megkönnyítette, hogy Deák ajánlatát – Ausztria veresége ellenére – változatlan formában fönntartotta. 1867 elején gróf Andrássy Gyulát (egykoron huszártiszt, Kossuth diplomatája) kinevezték magyar miniszterelnöknek, az országgyűlés becikkelyezte a kiegyezési törvényt. Ferenc Józsefet magyar királlyá koronázták. Magyarország innentől Osztrák-Magyar Monarchia. A kül-, a had- és a pénzügy egységesen, míg a belügy függetlenül zajlik. A közélet és az ipar fejlődése megindul.
A tétel letölthető .doc formátumban is (mely most már ECDL-kompatibilis :P).
