Tegnap egyébként megjelent a szezon első egere, ami azért szomorú, mert újabb kis rágcsálók vannak halálra ítélve. Szeretem én az állatokat, az egereket is, csak a házban azért nem kéne. A dolog úgy kezdődött, hogy a macska őrült búgással és kapirgálással bekérezkedett, és nagy álmos fejjel látom, hogy a cipők között valami szürke folt rohangál (én naiv, azt hittem csak hallucinálok, és egy olyan rajzfilmbe illő jelenettel megdörzsöltem szemeim). Már tettem le csapdát, ami olyanoknak, akik kedvelik az állatokat eléggé drasztikus látvány, de sajnos nem tudok mást tenni.
Köpjetek le, de én sajnálom azt a szerencsétlent (az már más kérdés, hogy mekkora károkat tudna okozni; például kirágja a vezetéket, aztán leshetek a nagy állatszeretetemmel).
