Mizuhogyvagy?

igaz, hogy mindig ugyan az a valasz, de altalaban igy indulnak a privat beszelgetesek. legalabb irc-n en ezt figyeltem meg.

Finntanárom szerint az a különbség az északi meg a déli mentalitás között, hogy: egy déli (pl olasz) mindig megkérdezi, hogy hogy vagy, és érdekli is a válasz. Egy északi (pl finn) soha nem kérdezi meg, mert nem érdekli, és van annyira őszinte, hogy ezt ki is mutassa. És itt vagyunk mi magyarok a leghülyébben beszorulva a két véglet közé: megkérdezzük, pedig kurvára nem érdekel minket.

de azért van, aki elmondja, hogy a nagy büdös helyzet van. de azért mégis érdeklődik iránta. meg a hogy vagy kérdéssel is ez van, de arra normálisabban válaszolnak, és valami ki is derülhet belőle. ha rosszul van vígasztaljuk, vagy ha olyan hagyjuk, ha jól van basztassuk tovább. 😀

[re=21776]Tamás[/re]:Talán kicsit durván megy át a mondanivalóm, nem személyed ellen irányul, hanem úgy általában ezellen “itt vagyunk mi magyarok, akik…”, “mi magyarok meg persze…” és a többi nyalánkság, amikor a többi nemzet/nép sem különb nálunk, csak nekik bejött az élet. (lásd még: 1500-as évek, török megszállás, első, második világháború)

[re=21780]b3ck[/re]: most miért, ha valaki történetesen teljesen véletlenül magyarnak született, akkor már egy rossz szava se lehet a magyarokra? 🙂 Ez szerintem egy irtózatosan hülye szokás, és szívesen megszabadulnék tőle, ha a környezet lehetővé tenné.

[re=21779]lufy[/re]: na igen, itt hibádzik az elmélet 🙂 mondjuk Angliában meg se várják, hogy válaszolj a “How are you?”-ra, lendületből mondják tovább. Az még mindig jobb, mint ha motymorognom kéne valamit rá válaszként. (De ez persze mit sem változtat azon, hogy az angol szokás is irtózatosan hülye, csak ott még tetőzik a “weathertalk”-kal is, amitől aztán végképp a falra mászom)

Bocs, teljesen offtopic, de kikívánkozik belőlem, majd Mefi moderál, ha akar.

[re=21781]b3ck[/re]: jaj, erről a “nekik bejött az élet” (nekünk meg nem) dologról jutott eszembe: igazából asszem nekem is bejött az élet, és ez teljesen független attól, hogy magyar vagyok-e vagy sem. Siránkozni nem érdemes azon, hogy világháborúk meg török uralom meg ilyenek, megvolt, elmúlt, [i]most[/i] vagyunk itt és a jelenlegi helyzetből próbáljuk kihozni a legjobbat, ki így, ki úgy. Nem hiszem, hogy bárkinek jobb lenne az élete, ha mondjuk a második világháborúban a nyertes oldalra álltunk volna. Rosszabb se.
(És persze a siránkozástól vagy a magyarfikázástól se lesz senkinek se jobb az élete, de a hülye szokások miatt érzett frusztrációmat jól levezeti).

Angolszász körökben szokás az udvariassági formula, miszerint úgy kezdődik a beszélgetés, hogy “how do you do”, vagy “how are you”? Jelentése pontosan ez a “mizu” kategória… A mai napig hülyét kapok, és elkezdek rá válaszolni… Vazze, ha *tőlem* valaki megkérdezi, hogy mi van velem, nem fog érdekelni, udvariassági formula ide-vagy-oda, én bizony el fogom neki mondani. Legközelebb gondolja meg, hogy rutinból/udvariasságból mivel kezd. 🙂 Egyébként tényleg csak pislognak az angolok, és nem értik, hogy mit csinálsz, amikor elkezd válaszolni is az ember. 🙂

Röviden: a “mizu” se több, se kevesebb a “szia” szónál. Tessék megszokni.

Hát igen, a mizura én is mindig azt mondom h semmi kül 🙂 Szóval igazad van… amúgy mizu? 😀