mefiblog - főoldal

igaz, hogy mindig ugyan az a valasz, de altalaban igy indulnak a privat beszelgetesek. legalabb irc-n en ezt figyeltem meg.

msnen tényleg itt behal a beszélgetés, főleg ha nem egy közeli baráttal beszélgetsz

Jah, nekem is az az alap hogy „helló, mizu?” :)

hogy máshogy kezdenéd, most mégis? na jó, ha van valami direkt mondanivalód, akkor talán azzal, de még akkor is jó ez bevezetésnek =)

Jah a másik kedvencem a „Szia, hogy vagy? Figyi má ez meg ez lenne…” :D

Ezaz Mefi, töltsd ki a dühödet! :D
Amúgymeg teljesen egyetértek ezzel kapcsolatban.

Finntanárom szerint az a különbség az északi meg a déli mentalitás között, hogy: egy déli (pl olasz) mindig megkérdezi, hogy hogy vagy, és érdekli is a válasz. Egy északi (pl finn) soha nem kérdezi meg, mert nem érdekli, és van annyira őszinte, hogy ezt ki is mutassa. És itt vagyunk mi magyarok a leghülyébben beszorulva a két véglet közé: megkérdezzük, pedig kurvára nem érdekel minket.

Tamás: De az amerikai kontinensen, és más angol-szász országokban általában még érdeklik őket, és a beszélgetésüket mindig a köszönéssel és a hogy vagy? kérdéssel kezdik

de azért van, aki elmondja, hogy a nagy büdös helyzet van. de azért mégis érdeklődik iránta. meg a hogy vagy kérdéssel is ez van, de arra normálisabban válaszolnak, és valami ki is derülhet belőle. ha rosszul van vígasztaljuk, vagy ha olyan hagyjuk, ha jól van basztassuk tovább. :D

Tamás:Fikázd a saját nemzeted, az a divat.

Tamás:Talán kicsit durván megy át a mondanivalóm, nem személyed ellen irányul, hanem úgy általában ezellen „itt vagyunk mi magyarok, akik…”, „mi magyarok meg persze…” és a többi nyalánkság, amikor a többi nemzet/nép sem különb nálunk, csak nekik bejött az élet. (lásd még: 1500-as évek, török megszállás, első, második világháború)

Én iszonyat jól szoktam válaszolni, sosem azt, hogy semmi különös. Hanem pl: fáradt vok, edzésen voltam, stb.

b3ck: most miért, ha valaki történetesen teljesen véletlenül magyarnak született, akkor már egy rossz szava se lehet a magyarokra? :) Ez szerintem egy irtózatosan hülye szokás, és szívesen megszabadulnék tőle, ha a környezet lehetővé tenné.

lufy: na igen, itt hibádzik az elmélet :) mondjuk Angliában meg se várják, hogy válaszolj a „How are you?”-ra, lendületből mondják tovább. Az még mindig jobb, mint ha motymorognom kéne valamit rá válaszként. (De ez persze mit sem változtat azon, hogy az angol szokás is irtózatosan hülye, csak ott még tetőzik a „weathertalk”-kal is, amitől aztán végképp a falra mászom)

En lerendeztem azokkal akik nem szeretik ezt es azokkal keruljuk is ezt a kerdest. :D

Bocs, teljesen offtopic, de kikívánkozik belőlem, majd Mefi moderál, ha akar.

b3ck: jaj, erről a „nekik bejött az élet” (nekünk meg nem) dologról jutott eszembe: igazából asszem nekem is bejött az élet, és ez teljesen független attól, hogy magyar vagyok-e vagy sem. Siránkozni nem érdemes azon, hogy világháborúk meg török uralom meg ilyenek, megvolt, elmúlt, most vagyunk itt és a jelenlegi helyzetből próbáljuk kihozni a legjobbat, ki így, ki úgy. Nem hiszem, hogy bárkinek jobb lenne az élete, ha mondjuk a második világháborúban a nyertes oldalra álltunk volna. Rosszabb se.
(És persze a siránkozástól vagy a magyarfikázástól se lesz senkinek se jobb az élete, de a hülye szokások miatt érzett frusztrációmat jól levezeti).

Tamás:Így van. Csak arra hoztam példának a „nekik bejött az élet” dolgot, hogy ezért gazdagabbak odakinn az emberek (történelmi okok), ésatöbbi ésatöbbi, de ettől ők is emberek, ugyanolyan hülyék mindenhol. :)

Angolszász körökben szokás az udvariassági formula, miszerint úgy kezdődik a beszélgetés, hogy „how do you do”, vagy „how are you”? Jelentése pontosan ez a „mizu” kategória… A mai napig hülyét kapok, és elkezdek rá válaszolni… Vazze, ha *tőlem* valaki megkérdezi, hogy mi van velem, nem fog érdekelni, udvariassági formula ide-vagy-oda, én bizony el fogom neki mondani. Legközelebb gondolja meg, hogy rutinból/udvariasságból mivel kezd. :) Egyébként tényleg csak pislognak az angolok, és nem értik, hogy mit csinálsz, amikor elkezd válaszolni is az ember. :)

Röviden: a „mizu” se több, se kevesebb a „szia” szónál. Tessék megszokni.

Hát ez a „mizu”, „howdoyoudo”, „wiegeht's” még elmegy egy beszélgetés kezdetén, mert valamivel tényleg el kell kezdeni, nem csaphatsz csak úgy a lecsó közepébe (illetve igen, de Mefi erről is írna egy bejegyzést szerintem). Azt viszont nagyon utálom, amikor valakivel csak úgy összefutok a folyosón, meg se áll, és futtában megkérdi, hogy mi újság. Mi a bánatot lehet erre mondani?! Mire válaszolhatnék, már el is ment mellettem.

Van még néhány idegesítő formula, ami rettenetesen bántja a fülemet (biztos én is használok olyat, ami mást zavar, de hát ez van). Az egyik az „add oda”. Pl. rámnéz a kolléga az asztalnál, és azt mondja, hogy „add oda a sót”. Én meg döbbenten nézek rá, hogy „mégis kinek?!”. Ja, hogy neked. Akkor mér nem azt mondod, hogy „add ide”. Egy másik, amitől falra mászok, a „jó étvágyakat”. Nem igazán értem, miért, de rohadtul idegesít.

Hát igen, a mizura én is mindig azt mondom h semmi kül :) Szóval igazad van… amúgy mizu? :D

Jó napot, mi újság?
Hogy van? Hogy vannak?
Minden rendben?

Erre én:
Egyre jobban köszönöm.
Jó önt újra látni, minden rendben.
Alakulgatnak a dolgok, tegnaő voltam a moziban bla bla …

Szóval szerintem lehet értelmesen válaszolni ezekre a kérdésekre is. Miden csak a fantázián múlik. Ha nekem iylne kérdésre nem válaszolnak semmit akkor úgy veszem, hogy ellen szenves vagyok az illető számára.
Elkezdem kérdezgetni, akkor vagy rájövök, hogy csak zárkozott vagy bejött amit elösszőr gondoltam.

Illem és viselkedés perceiket olvasták álá mountainsfrost.

További szép napot. :)

A legrosszabb még az, amikor valakivel beszélgetsz, vagy legalábbis szeretnél, de egyszerűen nincsen miről. Ilyenkor jönnek elő a sablonos dolgok, pl. „milyen szép az idő” és hasonlók. Többek között ezért nem szeretek telefonálni sem, meg mert a beszélgetéshez szemkontaktus kell, csak hangban nem az igazi (a betű megint más).

Az USA-ban a „How do you do” olyannyira nem kérdés, hanem egy köszönési mód, hogy a válasz rá szintén „How do you do”. Mintha a mizu-ra kapásból mizu-val válaszolnál.