Tényleg nem akarok negatív lenni, és valóban sokkal jobb körülmények között élek, mint egy hajléktalan, de azért vannak dolgok, amik felett már nem lehet szemet hunyni, és legyintve félretenni.
Az első ilyen, hogy a BKV járatain . Persze, szerencsétleneknek nincs hol aludni; a szállásokban teltház (és egyébként sem kedvelik ezeket, a lopások miatt), a metróban a helyekért harc megy, és hát ott nem sok vizet zavarnak, de azért bizonyára bosszantó lehet, ha valaki épp telefonálna, és nem tud, mert emberek alszanak a készülékek alatt. Megoldás nincs, vagy nagyon nehezen kivitelezhető.
A második kicsit komolyabb; bár forrást nem tudok idézni (én a rádióban hallottam): hajléktalanok kínoztak meg egy kutyát Budapesten. Kikötözték, és otthagyták étlen-szomjan, a semmi közepén. A Leó névre hallgató jószág állapota azóta stabil – hála a sikeres közbeavatkozásnak –, de mindenesetre elgondolkodtató, hogy azok teszik ezt egy állattal, akiknek a legjobban kellene tudniuk, hogy milyen lehet elveszettnek lenni, milyen lehet éhezni és milyen lehet fázni a hidegben.
Ezek után mindenki vonja le a következtetést magában.
