Mostanában – meg úgy általában – sokan kérdezték, hogy milyen zenét hallgatok. Bár soha nem szerettem azt mondani, hogy ilyen vagy olyan műfajt, mert ez úgysem igaz, de leginkább a rockzene az, ami közel áll a szívemhez &dnash; és a fülemhez.
Van például egy Tankcsapda nevű zenekar, amit mindenki fikáz, mert divatzene, meg mert csak a pénzért csinálják és miegymás. Na ez az, amiről én magasból csinálok valmit, és inkább hallgatom. Mármint a Tankcsapdát, bár tény, hogy a régebbi albumok sokkal bejövősebbek, mint például az Élni vagy égni, ami egy kalap kaki lett. Ellenben a Mindenki vár valamit már egész élvezhető lett, a régebbi albumokat idézi.
Aztán a magyar előadók között ott van még a felvidéki Rómeó Vérzik, akik olyan igazi rokkzenét nyomnak, pörgős dobbal, zúzós gitárral, érces hanggal meg meztelen nénikről szóló, 18+-os tartalmakkal. A Rómeó Vérzik nagyjából a Tankcsapda határon túli megfelelője, legalább is mi ezt a következtetést vontuk le egy koncert után. Nem tudom miért, talán mert Koppánynak, aki az énekes és basszusgitáros, ugyanolyan gitárja van, mint Lukácsnak, aki szintén énekes és basszusgitáros.
Majd lehet írok még ilyentet.
