mefiblog - főoldal

nem rossz, nem rossz. :]

utálom Ákost (egyéni szoc p)

többnyire szeretem, de az „adj hitet” száma nagyon megfogott, nem véletlen az a legutóbbi podcastom.

Jackson:
Én sem szerettem, ma sem értek egyet sok dologgal, de a minőség, az igényesség önmagáért beszél. Nem hagyok már ki koncertet.

ps: hogy fest az, amikor utálsz valam/kit? és van értelme?

A zene és a politika viszonya érdekes téma. Azt gondolom, hogy a zenét ne fertőzze meg egy olyan undorító dolog, mint a politika, az sosem vezet jóra. Gondolok itt a Kaukázusra, a kommunista beütésű Rage Against the Machinera, vagy a náci szkinhed zenekarokra.

Ákos viszont pont az a kategória, aki átlagemberként felvállalja nyíltan, hogy milyen beállítottságú, de a dolgot nem viszi bele a zenébe, ennyiből jobb. Emellett viszont nagyon igényes zenét csinál, akármilyen műfajban is teszi azt, legyen az Bonanza Banzai vagy a szólókarrierje. :)

Jackson: valóban egyéni szoc. prob., véleményem szerint kell egy bizonyos fokú érettség, ahhoz, hogy a dalait érteni és értékelni tudd. osztom itt az észt a magam 16 évével…
például mostanában jöttem rá, hogy egyik-másik száma mennyire másról/máshoz szól mint eddig gondoltam, pedig egyáltalán nem voltak rejtve bennük az utalások

ZsuKov: szerintem kicsit hibás a teóriád, ákos a koncertjein is megjelenteti a politikai hozzáállását, na nem úgy, hogy narancssárga ingben, nemzetilobogóval a hátán énekel, hanem például a mégközelebb lemezbemutató turné intrójában az októberi eseményekre nyíltan utaló elemek voltak (hangosbemondó: „a műveleti területet azonnal hagyják e…l”)
ide sorolnám a friss albumról a Gépszabadság c. számot is, valamint a régebbi Bosszú népét.
Sajnálom, ha most kiábrándítottalak ákosból :)

mefi: neked pedig köszönöm a postot, ez az egyik kedvenc számom :)

Tetszik a design.

sylverdevil: Leszarom mit mond a számában, ha egy kis köcsög, aki nyálas zenét nyom, ami nagyon nem az én stílusom. Röviden ennyi ;)

Jackson: :) hmmm ez aztán színvonal…
mivel a nagyobb többség csak a rádióban/tv-ben futó számait ismeri, így kénytelen azok alapján ítélkezni.
köztudott, hogy a rádiók/tv-k csak olyan számokat játszanak amik a „pórnép” fülébe is belemásznak, nem köthetőek aktuálpolitikai eseményekhez, így kénytelenek a zenészek is ilyen, eladható számokat „gyártani”, hogy el tudják adni az albumot, még ha nem is fűlik a foguk hozzá. Más kérdés, hogy ákos nem kényszerből ír fülbemászó dalokat, hanem mer' tud, de ezt te úgyis meg tudnád cáfolni azzal, hogy „Nem tud.”
Részemről vita lezárva, ízlések és ficamok. :)

Nekem épp ez a legnagyobb problémám vele,hogy nem csinált még olyan számot számomra,ami „fülbemászó” lett volna.Mind ilyen „áááh,már megint egy uncsi dal” kategória volt.Nagyon nem szeretem.Érettség ide vagy oda. :)

Nem szeretem Ákost, de azért elismerem.

Jackson: gratulálok.

csodás ébresztő, köszönöm! :)

mefi: érzékeny pontomra tapintottál ezzel a podkeszttel.. új törvény top5-ös nálam.. ;]

sylverdevil: Ne próbáld már meg megmagyarázni, hogy én igazából szeretem, mikor nem…

Jackson:
Nyálas?
Majom a ketrecben? Megvan? Eredetiben?ZsuKov:
Devil megmondta a tutit, én meg hozzátenném, hogy én sem narancsban járok, nem is tetszik ez a színezés, próbálok nem gondolni rá és csak a zenét értékelni.Tofi:
Elsőre kevés dal fülbemászó, ha meg az, előbb unod meg hamar. AVn ám egy pár, hallottad mind?Jackson:
Ilyet nem mondott, de ne hat számból ítélj.

Mondjuk én soha nem értettem, hogy a politika miért áll egy zenébe. Felőlem akár egy utolsó nemzetiszocialista is lehetne, nem érdekel, ha – Magyarországon – tud valami egyedit, és valami minőségit bemutatni

Ákos jó. Az új törvény még jobb. De a kezdet előtt a legjobb :)

Mefi:Egy a baj csak, ha a vonaton az állomáson kihallatszik a fülesedből a zenéd, az már felér egy állásfoglalással, legalábbis azon az oldalon.

Mer ugye mindenki tudja, hogy van Ákos, Pataki, Demjén,
meg van Republic, Zorán és United.

Na, engem is hidegen hagy, csak az a baj, valakinek meg ez a lényeg.

Jackson egy szánalmas alak lehetsz,ha olyan emberről vitatkozol akit utálsz

Tán megérné górcső alá vetni egyeseknek a politika fogalmát, olykor számbavennia tényt, hogy Jézus volt az első igazi politikus ezen a Földön mint ahogy azt is: egy ember nézetei kinyilvánításával minden esetben politizál. A közélet a napi politikától hangos és szinte már trendszerűleg hajlamosak vagyunk elhamarkodottan ítélkezni embertársaink felett – legyen az közéleti személyiség vagy éppen Pista bácsi a szomszédból – minek eredményeképpen mindenkire ráakasztjuk a fakabátokat, meg a narancsszínű pólót. Ez a szomorú és a szánalmas. Kovács Ákos is sokszor rámutat arra, mennyire ízléstelen és mosott agyú a társadalom. Az emberek vakon hagyják manipulálni magukat az aktuálhatalom által és, ha választaniuk kell csak az asztalra terített utat ismerik, nem képesek önnön eszüket s szívüket használni a gyűlölködés s egymásra mutogatás közepette. Aki ezt a zenét kedveli, meggyőződésem szerint nem képes kettéválasztani a zenei platformot a szövegi résztől, mert ez így egy és kiforrott. Bár lenne még pár olyan magyar előadóművész, aki a popkultúrát is részben kiszolgálva maradandót alkotna az utókornak. Mert, ha pl a teljesen más Quimbyt, Kispált, vagy az instrumentális másfelet említem már inkább az Underground világát kóstolgatom. És aki eddig azt hitte volna, hogy a lágyabb instrumentálisabb zenébe nem szorulhat politika, forradalmi eszme, értelem és ellenállás a parasztvakítással szemben az tanulja meg másként hallgatni Bob Marleyt és mielőtt lekomunistázná a korszakalkotó, kultusszá formálódott Rage Against The Machine-t, gondolkodjon el azon, hogy kiválló költőnk József Attila is hódolt a szocializmus eszmélyének, annak kommunista mivoltában. A felismerés s az önkritika erény nem hátrány. Megérné olykor gyakorolni ebben a pöttyhedt, tespedő világban még mielőtt egy lemez gyanánt baromkodva legyalulnánk egymást…