Egy állat elvesztése sokszor rosszabb, mint egy ember elvesztése. Mert az állat velem él, odabújik hozzám, és nem utolsó sorban hálás, nem úgy, mint rengeteg ember.
Egy állat elvesztésénél csak egy állat elaltatása rosszabb. Kimondani a halálos ítéletét, állni, és nézni, ahogyan beadják neki az injekciót, amint remegve néz rám, hogy most miért, és ott van a szemében, hogy most ő volt-e a rossz, vagy én nem szerettem, vagy miért teszem ezt vele, látni a félelmet, hogy nem tudja mi lesz. Aztán szépen lehunyja szemét, megkapja a második injekciót, és egy monitor jelzi, hogy soha többé nem kelhet föl.
