Ha már úgyis földobta a kérdést, akkor válaszolok. Én mostanában mindig olyat álmodok, hogy teljesen hétköznapi dolgok közben (például olvasok, vagy számítógép előtt döglök) rámtör a szomjúság, összetapadok a csappal, és csak iszom, iszom, iszom, egészen addig, míg el nem fogy az összes víz a csapból. És egyre jobban szomjazom, mígnem fölébredek, és gyorsan megiszom az éppen aktuális mellettem található itókát, majd megnyugodva tapasztalom, hogy nem is vagyok szomjas.
Régebben meg olyan volt rendszeresen, hogy valami ijesztő hangú nő meg akar fojtani az ágyban, én meg próbálok üvölteni, de nincs hangom. Ez egyszer-kétszer úgy végződött, hogy verejtékben vergődve keltem föl, és üvöltöttem (nálam jobban talán csak szüleim ijedhettek meg, hogy most mi a rák baja van a kölyöknek, hehe).
Irene Cara: Flashdance – tessék hallgatni.
