Tulajdonképpen két okból kifolyólag nem hordok sapkát: az egyik, hogy az amúgy sem előnyös kinézetű fejszerkezetem megjelenését nagyban rontja, a másik, hogy szeretem az ilyen mellékes kellékeket elhagyni. Így járt szegény esernyőm is, amit egyébként kifejezetten szerettem, annak ellenére is, hogy kicsit noszogatni kellet, hogy kinyíljon, meg hogy szépen összehúzódjon.
Szegényt ma a padban felejtettem, és mire következő szünetben megnéztem, természetesen már nem volt ott. Mivel sem a tanárok, sem pedig a portai dolgozók nem látták, ezért csak arra tudok gondolni, hogy valami pernahajder eltulajdonította.
Hihetetlen, hogy pont arra a retkes esernyőre volt szüksége, de hát használja egészséggel, remélem a legnagyobb hó-, szél- és jégviharban fog szétszakadni a kezében, hogy még egy csepp eső elől se védje.
