Éjszakára mindig bebiztosítom magam. Először is egy üvegbe valami piát (most éppen bodzaszörp volt a szerencsés) öntök, és a párnám mögött elrejtem, valamint egy háromdecis pohárba vizet öntök, ezt pedig az ágy mellet található széken helyezem nyugalomba, ugye.
Éjjel hajnali kettő körül ismét azt álmodtam, hogy szomjas vagyok, mondhatnám kurva szomjas vagyok (ez úgy néz ki, hogy álmomban kiiszom a csapból az összes vizet(!) de még mindig szomjazom, aztán felriadok), és miután fölkeltem, meghúztam az üveg tartalmát, és kezdetnek lehúztam legalább a háromnegyedét. Aztán jött a baki: a bodzaszörp még három vagy négy nappal azelőttről került oda, és hát volt egy kis pálinkás utóíze, amitől legalább rögtön sikerült visszaaludni.
Ebben a bejegyzésben pusztán azt szerettem volna bemutatni, hogy egy mondatról hogyan kell kisregényt írni.
Már tök régóta nme volt rémálmom, én csak mindig felébredek, egy éjszaka akár háromkor is. Aztán ha már sokadszorra ébredek, akkor képes vagyok kimenni reggelizni, néha 4-kor is.