Az a baj az onlájn játékokkal (például a kedvencemmel, amit szeretek, a koddal), hogy olyan emberek játszanak velük, akiknek nincs jobb, vagy más elfoglaltságuk, mint ülni, nyomogatni a bindelt gombokat, aztán élvezni más pofájába, hogy most mekkora überállatok is vagyunk, mert vezetjük a statisztikát.
Miért nem lehet megérteni, hogy nem mindenkinek van arra ideje, hogy a nap huszonnégy órájában a játék előtt üljön? Vagy miért nem lehet megérteni, hogy ha már eljutok oda, hogy játszom egy kört, akkor nem csetelni megyek föl, mert arra ott a cset, hanem lövöldözni, mert azt péládul a cseten meg az iskolában – akármennyire szeretném is – nem lehet.
És amíg olyan emberek ülnek a játék előtt, akik ezeket a dolgokat nem képesek megérteni, vagy legalább elfogadni, addig egyszerűen nincs értelme játszani, az van.
