A cigányság belülről fakad. De tényleg, nem a színtől cigány az ember, hanem a viselkedésétől. Nem akarok itten anti-akármienk (haha) tűnni, meg mit tudjam én, de azért na.
Egyik kedvenc jelenségem a telefonos-cigány. Ő olyan, aki csak azért is megmutatja, hogy neki bizony elfér három darab félperces MP3-as csengőhang a mobiltelefonján, sőt mi több: az ő mobiltelefonja (mely jelenleg legrosszabb vétel esetén sem kerülne többe egy Szent István arcképével díszített papírdarabnál) hangosan le is tudja ezt játszani, igaz, hogy egy harmadszorra javított szokolrádió tisztábban szól, de hát minek aggódni, fő az igényesség, ugye!
Ezzel az egyeddel nem is lenne gond, ha nem kéne vele találkozni. De mint a legtöbb fajtársa, ő is szereti nagy tömegben űzni képességét
.
Vigyázzunk vele! Ám ártalmatlannak tűnik, esetenként kifejezetten várja, hogy valaki belekössön (ezt könnyű észrevenni a szeméből, mely fürkészi a tömeget), aztán alattomos módon támadhasson. Legtöbbször kisebb-nagyobb csoportokba vergődve közlekedik.
Ma találtam egy ilyen példányt a »buszon«. Szegény néni (akit az előző posztban említettem) meg is rökönyödött, mert miután előre tolakodott, jobbról hallgatta a csávó zenéjét
(zaját?), balról pedig a válaszként maximális hangerőre állított »MP3-lejátszó« zengetett a fülemben, éppen valami egyébként sem halk Motörhead nótát.
