Hm, tegnap megnéztem a »Halló, halló!« utolsó részét. Lehet itt jönni, hogy hülye angol humor, meg lefárasztó meg stb., de szerintem le a kalappal Jeremi Lloyd és David Craft (OBE) előtt, hogy egy ilyen remekművet tudtak létrehozni. Kezdve azzal, hogy mekkora bátorság kell egy ekkora méretű fikázásra (mert tulajdonképpen a Halló, halló! a második világháború fikázása), ahhoz, hogy így kifigurázzák a németeket, az olaszokat, a franciákat, sőt, még saját magukat, az angolokat is. Mekkora bátorság kell, hogy ennyi hejhitler
elhangozhasson, ráadásul vicces, lekezelő módon. Le a kalappal.
A színészek előtt pedig már csak azért is le a kalappal, mert a alkalmával mindenki ugyanúgy tudott játszani, ahogyan nagyjából húsz éve abbahagyták. És ehhez azért kell tehetség.
A Halló, halló! sikereit szerintem mi sem bizonyítja jobban, mint ha körülnézünk a videón látható nézőközönségen, hogy hány ember ül ott, és hány ember arcán látni az őszinte vidámságot, és hallani a hozzátartozó tapsot is.
Szóval csak azt akartam mondani, hogy az angolok tudtak-tudnak valamit e téren.
