Bár nem szeretem, de meg tudom érteni azokat az embereket, akik azt mondják, hogy a kommunizmus jó volt. Én nem tartozom ezek közé az emberek közé, és igazából véleményt sem alkothatnék, mert nem éltem sokat abban a világban, de egy biztos: aki akkor élt, azt látta, hogy jóélet van, most meg azt, hogy nemjóélet van. Az öregek – akik máskülönben arra lettek nevelve, hogy a kommunizmus jó – azt látták, hogy aki akkor nem dolgozott, azt elvitték, aki meg most nem dolgozik, az jobban él, mint a te szüleid, akik ledolgoznak napi 8-10-15 órát, és cserébe egyre kevesebbet kapnak. Nem csak fizetésre gondolok.
Nem volt kokakóla, volt cserébe sztár ital, nem volt nájkcipő, volt cserébe Tisza, és sorolhatnám így. Az oktatás sem volt olyan ramaty, mint most; a szakmunkásképzés ért is valamit. Volt valami mezőgazdaság nevű téma is, ami azért nem ment rosszul (még ha jól bele is kontárkodtak). Bár a sok ide nem illő egyed is megsokszorozódott.
Tehát aki azt mondja nekem, hogy a kommunizmus jó volt, annak csak bólintani szoktam, hogy igen, lehet, hogy akkor jó volt, de most már kevésbé az
, mert azt ugye mindenki elfelejti, hogy annak pár évtizednek azért most isszuk meg a nagyobb levét. És nem feltétlen az államadósságra meg egyebekre gondolok, hanem a nagyjából százévnyi lemaradásunkra, amit mire behozunk, újra százévnyi lesz.
meg milyen jó és izgalmas volt a választás.
meg milyen jó volt, mikor jeltelen sírba, arccal a földnek temették el a forradalmárokat.
meg milyen jó volt, hogy folyamatosan meghamisították a tényeket, és az emberek elhitték.
meg az is milyen jó volt, mikor lesöpörték a padlást.
stb.