Kár, hogy nem nőnek születtem, milyen hamar össze tudnám szedni egy árát, magyarul igen: összekurválkodnám. (Nem.)
Persze, telhetetlen hülyegyerek, sőt, még el is van szállva magától, de hát ez van: egyszerűen elértem egy olyan szintet, hogy érzem az én (egyébként imádott és kedvenc) »Fujifilm Finepix s5600« gépem korlátait, legyen szó akármilyen fotózásról.
A DSLR a nagy szerelem, de hát azt hobbi szinten nem lehet olcsón megúszni. Már az alapgép is 130-150 ezer pénzmag (jobb esetben!) egy egyszer 18-55 mm-es kitobival, ami azért elég gyengécske. És ha makrofotót szeretnék, akkor makroobjektív ötvenezerért, ha telét, akkor teleobjektív hatvanezerért, vagy 10 mm-es nagylátószögű, sok-sok-sokezerért, és nem ártana egy komolyabb vaku, akkumulátor (DSLR gondolom nem négy darab AA-s akksival vagy elemmel zümmög), memóriakártya, lófasz, és akkor már majdnem egy kocsi áránál vagyunk. Erre meg azért keveseknek futja.
És ilyen téren remek egy komolyabb (pl. a fentebb említett) bridge-gép: viszonylag okos, van benne egy objektív, ami ugyan nem cserélhető, de három-négy objektív tudását mondhatja magáénak, és mellesleg árban is versenyképes. Már ha.


iso 800-tól már elég erősen olajfestmény feelingje van a képeknek, meg széleken vignyettálás, stb, de így is magasan veri az összes többi bridge gépet. A Panasonic FZ30 (v. FZ50) a nagy konkurens, ami már iso 100-on is rohadt zajos, zajszűréssel párosítva ráadásul, iso 400-on pedig már okádék.
Egyéb alternatíva lehet a Sony R1 ami gyakorlatilag egy DSLR képérzékelő egy bridge gépbe oltva, de éppen ezért veszettül drága (viszont perfekt a képminőség).