Előzmények: Fotósuli a mefiblogon
Gondoltam írok egy szösszenetet, mert rengetegen kérdezték, hogy hogyan lehet jó hátteret, mondhatni házi fotóstúdiót csinálni a beállított fényképeknek, és ezzel tulajdonképpen azóta kísérletezem, mióta kattintgatok, így pár dologra már rájöttem ezügyben.
Szóval, a legfontosabb dolog, a fények. Ha nem jó a megvilágítás, az egész bukik szerintem. És itt máris van egy aranyszabály, amire én rájöttem: ha már beállított fotó, akkor vagy profi (vagy valamilyen majdnem-profi) lámpákkal, szépen beállítva, vagy ha nincs ilyen, akkor természetes fénnyel. Szerintem az a legjobb, ingyen van, egyenletesen jön be az ablakon, és nagy a lefedettsége
. Persze ennek a hátránya, hogy nem nagyon irányítható, de okosabb emberek ezt is megoldják.
Ilyenkor a legnagyobb ellenség az árnyék. Ha lámpákkal dolgozunk nem nagy dolog, mert úgy igazítja az ember, hogy kevésbé legyen árnyékos (már ha nem pont az árnyék elérése a cél), de természetes fénynél ez kicsit nehezebben kivitelezhető.
Amire én még rájöttem, hogy a kis szar beépített vaku hanyagolható dolog. Egyrészt nem lehet jól beállítani, másrészt nem mindig elég magas, és csúnya árnyékok lesznek körülötte. Egy külső, más pózban elrendezett (értsd: nem a fényképezőn, hanem egy vezetékkel odébbtéve, teszem azt egy állványra) vaku már okosabb megoldás, de finomabb eredményekért érdemes valamivel tompítani a fényét. És ami még fontos: a vakut soha ne a tárgyra irányítsd, mert akkor kiég az egész, úgy, hogy közben a háttér sötét. Jobb vakukat lehet fölfelé irányítani, így a plafonról (vagy ha még ügyesebb valaki, egy a vaku fölött elhelyezett derítőlapról) csapódik vissza a fény, ami lágyabb, kellemesebb hatást eredményez.
Tehát van már fényünk, van fényképezőn, megvan teszem azt a tárgy is, amit fotóznánk, na de mi lesz a háttér. Ezzel már lehet szenvedni kicsit, de tulajdonképpen a dolog kétféleképpen oldható meg: rendkívül olcsón, de nem profi minőségben; valamint drágán, de profi minőségben.
Az olcsóbb megoldások kedvelőinek ajánlanám a következő dolgokat:
- Elmész egy papírboltba, és veszel olyat, hogy egyszínű kartonlap. Nem a legkisebb, de nem is feltétlen a legnagyobb (ez a tárgy méretétől függ persze). Ennek darabja 80-200 forint között mozog, és gyönyörűen bánik a fénnyel. Nagy előnye, hogy nem gyűrődik, ergo nem lesznek kis ráncok a képen.
- Elmész méteráru-boltba, és veszel valamilyen egyszínű, viszonylag finomabb anyagú terítőt, függönyt vagy hasonlót. Ebben az a jó, hogy (vagy épp nem jó), hogy szabadabban lehet mozgatni, és kis ráncok, gyűrődések lehetnek rajta, ami művészi hangulatot teremt.
- Az ultimét megoldás viszont: A/4-es fehér papírlap. Ezt ugye nem kell mesélni, hogy hol lehet találni.
A drágább megoldások kedvelői nézzenek körül fotós szaküzletekben (bár ők valószínűleg nem olvassák ezt a bejegyzést), és vegyenek ügyesen lámpákat, háttereket, meg mindenféle kütyüt, amikkel profi szinten lehet dolgozni.
Tehát megvan minden, most jön az, hogy elhelyezzük a dolgot. A legjobb megoldás, ha egy állványra rácsapjuk a gépet, szépen beállítunk mindent, és lövünk. Ha teszem azt fogni kell a lapot, vagy bármi mást, akkor lehet segítségünkre a távkioldó, vagy az automatikus időzítés, ugye. A kellemes színek eléréséhez lehet csalni a fehéregyensúllyal.
Frappáns megoldás még az is, hogy egyszerre két-három képet csinálunk. Először úgy, hogy a háttér van szépen lefotózva (mert mondjuk a torz fehéregyensúly miatt nem szépen látszik a tárgy), aztán ugyanabban a pózban (ez fontos!) fotózunk egy másikat, ahol viszont a tárgy látszik gyönyörűen. Aztán egy kis manipulálással összerakjuk a két képet, és voilá. Nem kell jönni, hogy a manipulált kép nem is igazi kép, mert ez van: akinek nincsen stúdiótechnikája, annak máshogyan kell kivitelezni a stúdiótrükköket.
Végezetül néhány kép, amit én ilyen trükkökkel csináltam:
- ez pont a két kép esetét mutatja be, szépen egymásra illesztve, és fekete-fehérré varázsolva. A háttér egy vörös függöny volt, az asztalra rátettem egy kisszéket, amire a poharakat, és kicsit távolabbról lőttem.
- ez egy zöld kartonlap, rajta a bögre, egy hatalmas ablak előtt.
- ugyanaz mint az előző képnél, fekete-fehérben.
- itt pedig egy fehér mélytányérban volt a két cserszenye, ablak előtt, szintén két képből. A dolog mókás volt, mert fogtam a cseresznyét, és vártam, hogy az automatikus indítás szóljon.
- ugyanaz, mint az előző felállás.
- fehér lap, oldalt pedig egy 15W-os kompakt izzós lámpa.
- ez trükkösebb a kelleténél. Egy sárgás fal előtt, a vaku pedig ügyesen körbetekerve papírzsebkendővel, a lágyabb hatás érdekében.
- torz fehéregyensúly, automatikus lövés, és ügyesen fogtam a lapot, hogy ilyen szép árnyékos legyen.
Ez van.
