mefiblog - főoldal

A tenger mélyén élt egy tintahal,
ő volt ott a mintahal.
Nem nőzött, nem cigizett, nem vedelt,
a templomi kórusban is énekelt.

Az öreg polip, a kántor nyugdíjba ment,
sokéves munka után megpihent.
Az új kántor nem lett más, mint a tintahal,
a tenger mélyén ő volt a mintahal.

A vasárnapi misére, mint a fergetek,
beúsztak a kék cápák, a rockkerek.
Hallgatták, hogy a tintahal orgonál,
csengőhangon elénekelt egy zsoltárt.

Mise után a tintahalat megvárták,
rögtön egy házibuliba cibálták.
Az áldomást bőségesen megitták,
a békepipát kollektívan elszívták.

Következő misén a tintahal,
úgy döntött nem tart már a papokkal.
A fejére ráhúzott egy gumibugyit,
az orgonán játszott egy bugivugit.
A pap eldobta a szentséget,
ráadásul hangosan is szentségelt.
Kiátkozta a tintahalat,
neked öcsi a templomban nem jut falat!

A tintahal nem esett kétségbe,
hangszerboltba ment és nem pékségbe.
Csúcsszuper mikrofont vett magának,
lelkét ajánlotta a sátánnak.

Azóta a cápák között énekel,
elöl áll és középen és frontember.
Pár hét alatt ő lett a legnagyobb sztár,
a tengermélyi halhatatlan rockkirály.
Tengermélyén a rockkirály. Ooo-ho
Király, király, rockkirály.
Tengermélyén halhatatlan rockkirály.

• Facebook
• Yahoo!
• Digg
• Del.icio.us