Mindenféle poén lelövése nélkül: a kötet szerintem fantasztikus lezárása a Harry Potter-sorozatnak, pont olyan, amilyenre számítottam. Joanne Kathleen Rowling – mondjon bárki bármit – fantasztikusan ír, és sikerült megalkotnia egy olyan történetet, ami legalább olyan híressé vált, mint annak idején például a Csillagok Háborúja. Egyáltalán nem lehetett érezni, hogy megváltozott volna az írónő stílusa, vagy hogy csak a pénzért csinálta volna. Az egyetlen dolog, ami kicsit bántó, hogy a hetedik könyv befejezése után szomorúan konstatálja az olvasó: ez volt az utolsó Harry Potter-történet, amit olvasott. (Ez viszont mindenképpen jó, mert legalább nem készül nyolcadik és még ki tudja hányadik kötet, ami már olvashatatlan, és csak a bőrt próbálják lehúzni róla.)
Szpojler! — A bejegyzés folytatásában lehull a lepel!
Szpojleresen pedig: az egyetlen dolog ami kicsit zavar, hogy az epilógusból nem sok minden derült ki, pedig igazán olvasgattam volna még, hogy mik történtek, mivel általában nem rajongok (és eközben rajongok is) az olyan könyvekért, illetve történetekért, melyek úgy fejeződnek be, hogy az olvasó fantáziájára bíz dolgokat.
Értékelés: 5 pont (Kihagyhatatlan, letehetetlen.
