Valamelyik este sétáltam az Andrássyn, és jött felém egy erősen hajléktalan(nak tűnő) idős fószer, az a tipikus szakállas, teszkós-zacskós satöbbi, és kezdte mondókáját a címben szereplő szóval, amire én már rutinosként kontráztam, hogy bocsánatnincsnálampénz (tényleg nem volt). Amire szegény megállt, mint akinek valamelyik testrésze tele van, és kicsit morcosabban kezdett neki mondókájának, hogy 'sszázötös busznak nemtudod merre van a megállója?
, mondhatom picit furi volt.
Ma meg sétáltam a Keleti Pályaudvartól egy utcányira, a fülhallgatóval babrálva, és a tükörsima betonon majdnem pofára estem. Persze biztosan senki nem szakadt a röhögéstől, de azért igyekeztem olyan nyugodtan tovább sétálni, mint ha mi sem történt volna.
