Valahol azért ironikus e szegény ország történelme. Soha nem azt kaptuk, amit szerettünk volna, és ha kaptunk is, akkor vagy későn, vagy nem jót. Megtépett egy nép a magyar, ez van, nem újdonság, hogy talán kevés ilyen nép van, mint mi. Melynek hadától valaha rettegtek, melynek valaha tekintélye volt, és ma csak egy apró ország, aminek még sokan a fővárosát sem tudják, vagy ha sejtik, akkor is keverik szomszédjáéval.
Valahol az is eléggé ironikus (mindamellett, hogy fölháborító és szomorú, természetesen), hogy az kivégezték, aminek nem örültünk-örülünk, de ha kivégeznék a mostanit, akkor megkockáztatom, hogy ezen esemény napja nemzeti ünnepnappá válna.
Október hatodika van, szomorú nap, gyásznap is, de legalább ezzel egy csöppet többet foglalkoznak, mint »egy szomorú békével«…
Szerintem epp ezert taszitottak minket le akkor, amikor. Amugy hallottam mar nem egy helyrol, hogy tolunk nyugatabbra mindenhol ugy tudjak/tanitjak, hogy az osztrakok allitottak meg a torokot, magyarrol meg sehol egy szo se. (Pedig bennevoltunk, nemkicsit) Mielott ebbol balhe lenne, ismetlem: HALLOTTAM (de mar tobb helyrol is), tehat nem ellenoriztem meg, mivel nem volt lehetosegem nyugatra suliba jarni/nyugaton elni :-D