Már régóta akartam róla írni, és végül is a »Kenájhelpjú« című bejegyzés, és annak kommentjei adták meg az utolsó löketet. Tehát azt valahol még megértem, hogy az emberek nem tudnak közlekedni például egy utcán, és hatan mennek egymás mellett egy olyan úton, ahol ketten nem férnek el, meg fellöknek stb., de azt nagyon nem tudom megérteni, sőt kifejezetten gyűlölöm, amikor valaki autóval nem tud közlekedni. És most nem arra gondolok, hogy valaki nem vezet úgy, mint egy F1-es pilóta, és nincs húszéves tapasztalata, nem. Még csak nem is arra, hogy az apró kis figyelmességeket lehagyják (például megköszönni, hogy beengedted magad elé), nem. A szabályokra gondolok, azokra a rettenetesen egyszerű szabályokra, amiket elvileg kötelező lenne betartani.
Vegyük példának az M3-as autópálya Budapest–Salgótarján szakaszát (azért ezt, mert innen jócskán vannak élmények
). Tehát van a jobbratartási kötelezettség: ez úgy néz ki, hogy azútnak mindig a jobb oldalán közlekedünk. Az autópályán elvileg ennek úgy kéne kinéznie, hogy akik tempósabban (legyünk szabályosak: a megengedett maximális sebességgel; átlagosan ez 130 km/óra sebességgel) közlekednek, azoknak kéne a bal oldali sávban, akik kicsit ráérősebben, azok pedig a jobb oldaliban.
És ez hogy néz ki a valóságban? Hát nem így. Ugye, autópályára nem azért megy fel az ember, hogy menjen 80 km/órával, hanem azért, hogy még vacsorára hazaérjen. Ha nyolcvannal akar menni, ott az autópályával párhuzamos út, még fizetni sem kell érte. De ha már nyolcvannal megy, akkor miért nem teszi meg azt a szívességet, hogy lehúzódik a jobb oldali sávba? És ha látja, hogy a másik mögötte érkezik 130-cal, akkor pláne miért nem? És mért kell jobbról előzni (amit a KRESZ szerint elvileg ugye tilos), hogy ne három óráig tartson az átlag egyóra tizenötperces utazás?
Azért, mert az emberek leszarják a dolgot. Ő nyolcvannal megy, ráadásul bal oldalt, aztán csá. Vagy megáll a Hungária körúton, a jobbra kanyarodó sáv előtt öt méterrel, benyomja a vészvillogót, aztán megint csá. Te meg a forgalomban kerüld ki ahogyan tudod. Vagy például nem adja meg neked az elsőbbséget a zebrán, mert te szar gyalogos vagy. Vagy tényleg szar gyalogos vagy, és direkt jó lassan mész, hogy az autóban ülő, aki mellesleg elengedett, még véletlen se érje el a zöldet. És persze sorolhatnám ezt órákig, és biztosan más is lát/hall/tapasztal ilyen eseteket, nem is keveset.
És persze ha más bunkó én mért legyek normális, teljesen jogos, de azért egy járművel tényleg nem kéne nagy dolognak lennie, hogy legalább szabályosan közlekedünk. Az hogy udvariasan-e, már más kérdés.
– Bizonyara nem hozzam beszelsz, ocsi.
– Bizonyara nem figyeltel oda a KRESZ-orakon, ha egyaltalan csinaltad a jogsit es nem vetted.
nem ert utol. ;)
(ennyit a magyar kozlekedesi moralrol. szomoru.)