Nagyjából egy éve (egészen pontosan egy éve és két napja) történt az »olaszliszkai lincselés«. Akkor – naivan – azt reméltem, hogy végre lesz valami következmény, végre van bizonyíték, hogy nem minden czigány olyan kedves és aranyos, mint ahogyan bemutatják. De nem lett. Sőt.
És így mindig visszanézve az a gond, hogy a helyzet – nem csak ebben – mindig csak rosszabb. És ezt figyelembe véve nem tudom, hogy mi lesz tíz év múlva mondjuk. És nem is nagyon merek belegondolni, sőt mi több, nem is vagyok kíváncsi rá.
