A Teszkóban az a jó, hogy egy helyen szinte mindent el tudsz intézni bevásárlás terén, meg az is, hogy találni olyan érdekes dolgokat, amiket máshol nem. Nem is beszélve a vicces árucímkékről. Meg a vonalkódolvasóval, amit le lehet fárasztani (például ha lehúzod rajta az adókártyádat, akkor kiírja, hogy NEM LÉTEZIK, pedig de! Szóval a Teszkó az a hely, ahol semmi sem ciki. Bár néha kedvem lenne egy-két parasztot pofánrúgni, de ez már más téma.
Viszont van valami, amit nem éri meg venni, az pedig az édesség. Olcsóbb, mint más üzletekben, de a Lehel Csarnokban egy bizonyos fehércsokinak száz forint táblája, ez a Tacskóban 150-re rúg. Persze ötven forinton nem feltétlen smucigoskodik az ember, de ha veszel öt tábla csokit, akkor már rögtön nem ötven az az ötven. Tehát édességet a pijacon kell venni, az van.
Ezek a Cherokee cuccok ellenben elgondolkodtatók. Tényleg, egy-két ing kifejezetten tetszett. Mindössze két bajom van velük: ahhoz képest, hogy nem egy nagy világmárka, elkérnek egy ingért négyezer forintot (ezt viszont sokallom, ennyiért máshol kettőt veszek). A másik meg az, hogy picit olyan ciki lehet végigdöcögni egy Cherokee feliratú akármiben, mert rögtön levágják, hogy na ez is a Teszkóban vásárol
. Persze akinek ez nem számít, annak jó.
