Van egy kék esernyőm, ami durván öt éve van meg. Már nem lehet normálisan összetolni, reggel a buszon szétesett, amikor ki akartam nyitni, piszkos is, csúnya is, de én szeretem. Ez volt az első esernyő, ami sokáig kibírta velem. Az elsőt az első napon elhagytam. A másodikat ellopták. A harmadik darabokra hullott két használat után. Ez meg a negyedik.
És reggel – úton a felsőoktatás diktatórikus intézményébe – az volt a beszélgetés témája, hogy mennyire perverz dolog már ellopni egy esernyőt. Mert ugye ha leteszed akár egy percre is, hogy ázzon, azonnal lába kél. Pedig ciki egy ernyőt ellopni, egyrészt mert nem mernék vele végigmenni az utcán, mivel félő, hogy a tulajdonosa meglát, és leüt. Másrészt az eredeti tulajdonosnak kellemetlen lehet, hogy a szakadó esőben esernyő nélkül csámborogjon. Haramdrészt, perverz dolog.
Meg használt ruhát lopni is perverz. Osztálytársam mesélte, hogy ellopták a testneveléscuccát. Érted, a tesicuccot. Vannak nagyon durva arcok azért.
