Ez tipikusan olyan könyv, amit az ember olvasgat. Ülsz a földalattin, olvasol tíz oldalt, becsukod, este lefekvés előtt olvasod, ha álmos vagy lerakod, és így tovább. Nincsen az a letehetetlen érzése, mégis olvasod, mert van benne valami, ami megfog. Bár a befejezés (egy jó hosszú kibontakozás után) elég drámaira sikerült. Vannak benne orvosok, génkutatók, olasz maffiózók, és néhány régi ismerős a »Sokk« című regényből. Szóval a már szokásosnak Robin Cook stílus.
Egyébként a rossz névmemóriában az a rossz – többek között –, hogy egyszerűen nem esett le, hogy hát ezeket a neveket én már egy másik könyvben olvastam. Persze idővel leesett, csak nem volt meg az a wow életérzés.
Értékelés: 5 pont
