A Microsoft Installer is egy olyan dolog, amit kapásból lehetne likvidálni, azzal együtt, aki még csak gondolni is mert arra, hogy feltalálja. Úgy ahogyan van. Most őszintén: egy egyszerű telepítő (nem az alkalmazás!) miért igényel SS3 támogatással rendelkező szuperprocesszort? Gondolom tíz fájl átmásolása egyik helyről a másikra, plusz két bejegyzés létrehozása a regisztrációs adatbázisban atomerőművet igényel. Hihetetlen.
Megmondom én milyen a jó telepítő: gyors, kevés fájlból álló, egyszerű, megadhatom hová akarom tenni a stuffot, megadhatom, hogy akarok-e startmenü, asztali és kvikklancsos ikonokat, aztán már zúg is. És nem erőszakolja az újraindítást, ha nem kell, meg nem erőszakoskodik a readme állomány megnyitásával, és nem akar netről más dolgokat letölteni, meg névtelen felhasználói akármiket küldeni. Száksz.
Ellenben a nagy Windows-ellensségről, a folytonos Windowsban való hibatalálásról és hasonlókról a számtech gyakorlatot tartó előadó mondta meg az igazat: lehet, hogy vannak hibák, de ez – egy többszázezer (többmillió?) soros kód esetén – a velejárója. Ha száz soronként van egy hiba, akkor százezer sornál már ezer hibáról beszélünk. Persze attól függetlenül dögöljön meg a Mikró, a jó monopol helyzetével együtt. Apropó, jövő héten meg közgázvizsga.
