Gyakorlat, LAN-party fíling (sötét meg minden), és hát üvöltözik szegény tanár, mert a .bat fájlokkal való műveletek bizony a nehéz feladatok közé tartoznak. (Igen, ez a mondat ironikus.)
Ma elájult egy bácsi a 47-49-es villamospótló autóbuszjáraton. Persze rögtön mindenki pánikolt, néz rám egy öregasszony Jajsegítség, elájult, jajsegítség!
, egy másik csávó üvöltött a megállóba éppen erős fékezéssel beálló sofőrnek, hogy ÁLLJON MEG, SÉRÜLT A BUSZON!
, és mindenki néz, hogy micsináljanak, jaj, micsináljanak. Mondom talán hívni kéne a mentőt, épp ezen voltam, mikor szólt a sofőr, hogy mindenki szálljon le, mert ő mentőt hív. Oké, fönnmaradt egy ápolónő, az ott rendezgette szegény embert, meg egy öregasszony (ma értettem meg a turbónyugdíjas fogalmat igazából), aki nézte szegény emberünket. Sofőr úr szól neki udvariasan, hogy távozni kéne. Nő csak mosolyog, mondja nem. És akkor így alakult a párbeszéd, amin én röhögtem:
– Hölgyem, nem megkértem mindenkit, hogy hagyják el az autóbuszt?
–De nem a mikrofonba mondta!
–És ha nem a mikrofonba mondom, akkor az már nem számít?!
–De nem ám!
–Hölgyem, jól van, vagy hívjak magának is egy mentőt? Mert ha jól van, akkor szálljon le a buszról!
A néni még ekkor is csak mosolygott. Én azért félhangosan megjegyeztem, hogy takarodjék már a 'csába onnan.
Meg ittam finom vaníliás izét, amit egy automata adott nekem 90 egységnyi magyar forintosért. Finom volt.
–De nem ám!
OMG :D
LOL