Az ünnepekkel az a baj, hogy teljesen eltolódik az időérzékem. Lefekszem háromkor, felkelek délben, fogmosás, arcdörzsölés, csipázás, tanulás, kaja, eközben böngészés, tanulás, és most veszem észre, hogy szombat van. Egyre jobb.
Ami viszont jelenleg roppant mód zavar, hogy tél van. Hamar sötétedik, az ég olyan sötét mint az alagútban lévő néger szájában a negró, hideg is van, meg egyébként. Napfényt akarok, szánsájnt, negyven fokos meleget, és egyszál nadrágban menni biciklizni, föl egy domb tetejére, és ott tanulni. Azt. Ehelyett itt rohadok a szobában.
Ha már így belelendültem kis életem kitárgyalásába, akkor jelzem, hogy jelentkeztem a HÖK-be, külügyekért és kommunikációért felelős elnökségi tagnak. Izgalmas.
Valamint megtaláltam az óvodáskori nagy szerelmemet iWiW-en, kíváncsi vagyok mit reagál majd.
