A szilveszter általában persze soha nem úgy sül el, ahogy szeretné a jóember. Meg is mondom miért: mert kötelező. Kötelező lerészegedned, kötelező jól érezned magad, kötelező visszaszámolnod, kötelező bulit rendezned, kötelező buliban részt venned, kötelező elmenned valahová, és az egész még akkor is rohadtul kötelező, ha nem akarod. Éppen ezért az emberekben – ha csak elrejtve is, de – van egy görcs, hogy minden a legjobban süljön el, hiszen egyszer van ilyen egy évben. Aztán berúgsz, kikötsz a detoxban, nem érzed jól magad; nem tudsz visszaszámolni, mert épp hánysz egy vödörbe, jól; a bulit nem tudod megrendezni, mert sokan lemondják; a buli, amibe elmész, befuccsol, gyenge. Na ezért. Persze nem állítom, hogy nincsen sikeres buli, de ha mindenki jól belegondol, az esetek 90%-a mindig ez.
És akkor nem beszéltem arról, amiért a legjobban utálom a szilvesztert: tűzijáték, petárda. Oké, előbbi vicces, én is próbáltam, nade ésszel kéne használni. És akkor sötétedéskor beindul a durrogtató gépezet, mint Józsi bánál a csilisbab után, a kutyáim meg frászt kapnak, a szomszéd kutyái ide menekülnek át, és így tovább.
Ehelyett én idén is itthon leszek a femilivel, megnézünk pár filmet, éjfélkor beküldünk egy adag bejglit tejjel, meg előtte a virsli ugye, aztán csács. És a legrosszabb, ami történhet, hogy lemaradunk éjfélről. Nagy ügy.
Szóval igen: idén ugyanúgy »nem szeretem a szilvesztert«.
BUÉK