Namost. Két dolog. Egyik. Nem azzal van a probléma, hogy kedvenc egészségügyi miniszterünk (aljas dr. Horváth Ágnes néni) Ausztriában tölti a szilvesztert, forró csókok közepette
, hanem azzal, hogy szarban az egész egészségügy. És engem konkrétran nem érdekel, hogy hol tölti a szilvesztert, ha jól megy. Nem azért megy rosszul, mert ott nyaralt, és vica versa, tehát ebbe aztán tényleg teljesen fölösleges belekötni (nem is tudom miért kell olyan újságok véleményére adni, mint a Blikk). Az megint más kérdés, hogy nem szívesen látja az ember, hogy ő szórakozik, miközben másnak meg kenyérre nem telik.
Másik. Én ritkán szidom a BKV-t, sőt, de azért van ami már nekem is szúrja a szemecskémet. Idézek: A BKV vezérigazgatója száz évre megkereste a fizetését.
Kérdem én, manapság annyira rossz az a cirka hatszázezer forintos fizetés, hogy kapásból a duplájára kell emelni? És ha száz évre előre megkereste a fizetését, akkor miért nem jelentette inkább be, hogy sakcok, akkor mondjuk fél évig (vagy ameddig) még ne emeljünk, és akkor mondjuk szeretni is fognak engem, meg a cégnek is jó. Inkább legyen fizetésemelés. Legyen, csak ez szintén olyan, mint a »Kormányzati Negyed«: nem akkor kéne ilyet csinálni, amikor a nép éppen utál minket (mármint a nép mindig, a kérdés inkább az, mennyire). De hát pénz beszél, én meg ugatok, ugye.
Ugyanígy a BKV-vezér fizetése se zavarna, ha a tömegközlekedés színvonala is elérne valami kulturált szintet. Így viszont eléggé bicskanyitogató ez az egész. Pláne, hogy a végkielégítése se lesz 50 millió tallér alatt, ha véletlenül kirúgnák szegényt.