Ma hajnalban engedték szabadjára Tánczos Gábort, akit tíz éve tartóztattak le egy kislány meggyilkolásáért. A média persze jól felkapta a dolgot, ez érthető is, az szerintem már kevésbé, hogy miért kell az arcába tolni a kamerát, és kérdezősködni, pláne olyan idióta sablonos dolgokat, hogy most milyen érzés lehet hazamenni. Hát milyen, ugyan, milyen. Oké, a népnek kell az input, de ez már gusztustalan.
Én (persze nem alkothatok a kérdésben véleményt, de) úgy vélem, hogy Tánczos ártatlan. Lehetne boncolgatni, hogy ki hogy gondolja ezt, és miért, de fölösleges. Amennyiben tényleg nem ő követte el, amiért elítélték, akkor szimplán tönkrevágtak egy embert, elvettek tíz évet, és talán a legjobb tíz évet egy ember életéből, nem is beszélve arról, hogy roppant nehéz lesz neki a történtek után visszaszoknia, sőt, megszoknia egyáltalán a normális életet, valamint azt, hogy megbámulják az utcán, és valószínűleg rengeteg erőszakot és indulatot is tolerálnia kell majd, hiszen nem mindenki gondolja úgy, mint én.
Szomorú történet, mindenesetre.
