Kedves moikboy!
Szerintem roppantul gyenge, ahogyan erőlködsz a blogodban, és minden második bejegyzésed arról szól, hogy mennyire gáz is vagyok én, hol finoman utalva, hol pedig konkrétan leírva. Sokkal gázabb vagy te, szerintem. Tudod miért? Nincs annál undorítóbb, mint amikor valaki a barátja
ellen fordul. Nem véletlen az idézőjel, bűn volt barátnak nevezni valakit, aki párévnyi ismerettség után (még ha nem is személyesen) mondhatni a hátamba szúrta a kést (mégha csak szavakkal is). Egyszerűen gusztustalan dolog ez. Kivált, hogy anno nem is tudom ki volt az, aki megvédett téged, másokkal összevesze.
Kérdezted korábban, hogy én elfelejtettem-e egy bizonyos oldalt, akartam válaszolni, hogy nem, te viszont úgy látszik elfelejtetted, hogy kivel voltál jóba, és kivel nem. Hogy ki nevezett a barátodnak, és ki nem. Tudom, persze, megint én vagyok a gáz, hogy egyáltalán írok neked választ, hiszen Jézus: hát reagálni volt képem, hát felveszem amit más ír, hát mégis csak foglalkoztat, hát mire nem vetemedek én, és egyáltalán! Oh, én szerencsétlen pára, akinek semmi szórakozása nincsen, meg semmi stílusa, meg egyébként is, könyve sincsen, biztos azért ír ilyeneket, hogy csak gizduljon; ha érdekel majd készítek neked fényképet arról, hogy mennyi könyvet tartok itthon, bár tényleg én vagyok a hülye, hogy egyáltalán foglalkozom még veled. Veled, aki ha úgy tetszik elárultál (igen, ez eleinte egy picikét rosszul esett, de most már rájöttem, hogy ilyen emberért nem kár). De ha ez a te kicsiny szívedet élvezett tölti el, ám legyen, örömmel írom ezeket a sorokat.
Anno Balázs csinálta ezt velem; rosszban volt veled is, velem sem volt a legjobb viszonyban. Aztán egy idő után ti kibékültetek, és verted erre a melled (ha csak úgy szolidan, magadban is). Aztán idővel mi is kibékültünk Balázzsal, találkoztunk is, és tudod: inkább legyen csak egyetlen olyan barátom, mint Balázs (pedig nem egyetlen barátom van, akármilyen hihetetlen is ez), mint egyetlen olyan ismerősöm, mint te.
Menjél szépen, olvass még sokat, alakítsd ki az egyedi és teljes mértékben stílusos moikboy-figurát, légy büszke arra, hogy tudsz sok mindent, közben pedig egy nulla vagy emberileg. És nem azért, mert drogozol, vagy azért, mert bulizni jársz, sem pedig azért, mert most én hű, de utállak téged. Nem. Szimplán azért, mert aki egy barátját elárulja, abban semmi emberi nincsen. Persze túlzás is, hogy utállak. Ha valaki utál egy embert, akkor még érez iránta valamit, én már túl vagyok az utálaton: szimplán nem ignorállak; nem érdekel mit írsz, mit mondasz, és egyáltalán. Ha találkoznék veled az utcán, elmennék melletted.
Leírtam őszintén mi a véleményem az egészről, és e bejegyzéssel bezárólag pedig befejeztem veled mindennemű kommunikációt. Még mindig szar vagyok, tudom én is.
Tisztelettel;
Nádai Gábor Mefi
tényleg megért ez így ennyit a jelen formájában?