Az van, hogy mióta megjelent az a tetves (az, igen) iPhone, egy apró kis gondolat befészkelte magát az agyamba, és tudatalatt mindig elkezdi tépkedni a szöveteket, ha a mobiltelefon téma kerül előtérbe, mégpedig az, hogy az a kis érintőképernyős buta szardarab sajnos aláz. Hiába, de bármelyik csúcskategóriás mobiltelefonra (amire gyébként az iPhone mizéria előtt csurgott a nyálam) lefitymálón tudok nézni, hogy bezzeg az iPhone! Pedig láttam egy próbadarabot, és olyan ujjlenyomatos volt, hogy a Nemzetbiztonsági Hivatal és az Országos Rendőrfőkapitányság együttes erővel igyekezett megszerezni, mindhiába.
És akkor ugye itt jön a képbe, hogy nade százharmincezret egy telefonért? Ami valahol jogos is, de tele van az egész olyan apró kényelmi megoldásokkal, ami miatt megéri. Pluszban ugye ott az iPod, ami szintén nem egy utolsó dolog. Egy ilyen kapacitású vas bizony megéri ezt a pénzt, csak hát itthon macerás ugye beszerezni, köszönhetően az Apple remek szakembereinek, hogy fulladnának bele egy mokkáskanálnyi romlott tejbe. Ha jobban körülnézünk, ilyen áron lehet kapni Nokiákat, amiken van nyolcezer darab műanyag kis gomb, meg egy hangyalábnyi kijelző, aztán csá, nyolcgigás memória, mit nekünk az.
Az egyetlen dolog amit az iPhone-ból hiányolok, az a GPS, illetve a Windows Mobile nyújtotta szabadság (mert ha már ilyen árban gondolkodunk, akkor nekem csak egy olyan vasra való csere jöhetne szóba, amiben van GPS, és Windows Mobile alapú, vagy mondjuk Symbian). Nem igazán tudom mennyire vannak alkalmazások rá, viszont a lényeg ahogy néztem megvan. Persze ha van jó mobilnet előfizetés, ott a Google Maps, de hát az nem ugyanaz.
Arról nem is beszélve, hogy menne egyfolytában az óvás, hogy jaj, a Blahán elő ne vegyem, mert megkéselnek, jaj, a metrón mire kiveszem a kis védőtokjából addigra ötször lerakja, jaj, nem tudok csak úgy belenyúlni a táskába, és megnyomni egy gombot, ami mondjuk a következő trekkre ugrik, stb.
Szóval az iPhone egyrészt nagyon-nagyon megéri, másrészt nagyon-picit nem.
