Van itt egy , mely a Blikk oldalán látható. Nem tudom meddig lesz ott, így leírnám mi történik rajta lényegében: egy nemcigány gyerek lökdösi, vascsővel fenyegeti és csúfolja egy több mint hetvenéves tanárát. Ezek a szavak viccesnek, gyerekesnek tűnhetnek – nem azok. Az eset egy nyolcadik kerületi iskolában történt; az igazgatónő szerint a fiú igazából nem akarta bántani a tanárt, látszik, hogy csak diákcsíny
csinálta, egyébként tehetséges színjátszó. A tanár azonnal kilépett, jelenleg szanatóriumban van. Én persze nem így gondolom.
Ehhez kapcsolódik ami nálunk megy villamosságtan előadások alatt. Egy idős bácsi tartja az órát, én személy szerint tisztelem (1956-ban járt a Műegyetemre; rengetegett látott, már csak emiatt is kijárna neki a tisztelet). Korához képest roppant tájékozott, mind közéleti kérdésekben, mind a technika világában. Mégis rengetegen kiröhögik, kicsúfolják, például azért, mert a számológépet kalkulátornak nevezi.
Egy idős ember – ameddig nem hárklis mogorva vénemberről beszélünk természetesen – tiszteletet érdemel, kivált, ha valamilyen ranglétrán felettünk áll. És az oktatás intézményében a tanár a diák felett áll. Nem mondom, én is voltam bunkó tanárokkal, én is káromkodtam, én is kaptam intőket, engem is küldtek ki óráról és így tovább. Szó ami szó, nem voltam egy áldott jó gyerek, mégsem fogtam meg egy vascsövet és mégsem lökdöstem a tanárt. Nem lehet mindent azzal magyarázni, hogy valaki nem bírja elviselni a korlátokat, a hierarchiát. Sokan elküldenék a főnöküket melegebb éghajlatra, sokan meg is teszik, de kevés esetben fajul ez tettlegességig. Ha képes bántani valaki egy idős embert, képes lesz bántani egy fiatalabbat is. Aki pedig ilyenre képes, annak nem szabad emberek közé mennie, nem szabad civilizált emberek között élnie. Ha nagyon erős szavakkal akarnám kifejezni magam, azt mondanám: száműzni kellene a társadalomból.
