Egy Uri családból származó Geller…
Igazából már nem akartam írni róla, de a végén mégiscsak. Szóval megkockáztatom, hogy idáig ez volt a legjobb adás. Kőhalmi Zoltán mint házigazda a legjobb választás volt, bár azt kicsit bántam, hogy »Salgótarjánban márciusban« ugyanezeket a poénokat adta elő, és ami ott közvetlennek tűnt, itt mint kiderült, csak egy betanult mozdulat. Sebaj, ettől függetlenül jó volt.
Első fellépőnek Hadházi László remek volt, rögtön az elején sírvaröhögtem, pláne amikor elővette ezt a górés hangot. Szupkay Viktor is sokkal jobban küldte, mint múltkor, most legalábbis sokkal többet röhögtem rajta, pláne az elején a blogos viccel, miszerint halálosztó feje van. Az utolsó körben nem értettem a srác nevét, ráadásul a webszájton sincs fent, mindenesetre az biztos, hogy valamilyen Dániel. A lényeg, hogy valami fantasztikus volt, tőle származik a fentebbi idézet, és ahogy előadta Uri Gellert, nekem konkrétan potyogtak a könnyeim.
Szóval ez volt az ötödik, mondhatni jubileumi adás, az egyik legjobb.
