– Helló, a Barnabás itthon van?
– Helló, öh, nem igazán ismerem őt.
– Van cigipapírotok?
– Hm, bocs de nincsen.
– Öreg hiba!
Ez hazafelé történt a ház udvarában, gőzöm sincsen ki volt a kérdező fél.
De nem is erről akartam beszélni, csak megzavartak. Belvárosi házhoz híven két sarki közért van a környéken; az egyik közelebb, a másik távolabb kicsit. Általában a közelebbibe szoktam járni, ma valamiért a távolabbiba mentem. És az állam majdnem leszakadt, amikor lekaptam a szokásos visszaváltható kétliteres szprájtot a polcról, és megláttam az árcédulát: 375 magyar birodalmi váltó. Hát komolyan meglepődtem, pláne hogy általában 200 forint körül mozog.
Sikerült kettő után nem sokkal ágyba kerülni, és fél hatkor kelni. Nem tesz jót a néha fel-felfedezhető agyműködésnek, az van.
