Belvárosi szerény fészkem egyik rugós ám kényelmes fotelében ültem, az eső halkan szemerkélt, az ablakok nyitva, áradt be a friss finom levegő (már amennyire a belvárosban létezik ilyen). Kezemben Robin Cook egyik könyvével, mellettem bodzaszörppel, hasamban az isteni ebéddel (mely rántott sajt, rizs, tartármártás volt, én csináltam, és az egyik sajt nem volt jól bepanírozva, így elfojt) éppen egy kehely fagylalt körül jártak a gondolataim, a háttérben egészen halkan című nótája duruzsolt, már-már idilli volt a hangulat, egészen addig a pillanatig, míg ezek a mondatok be nem szűrődtek, mit szűrődtek, be nem rúgták a kitámasztott bukóablakot:
HÁ A FASZOMAT HOGY ÉN MINDÉG LERENDEZEM A JÓ PROGGRAMOKKAT TI MEG MINDÉG ELKÚRJÁTOK NEKEM MINT GYÚRCSÁNY AZT A GETCITT BASSZADMEG!
A finom hölgyemény éppen mobiltelefonált, gondolom egyik partiarc ismerősével. Helló, szombat délelőtti idill!
