»Kázmér« (aki egyébként pont ma kilenc hónapos) tegnap kihagyta szokásos éjjeli szórakozását, mely a tapéta és egyéb lakberendezési elemek lebontásával egybekötött szúnyog- és rovarirtást jelent. A szobában egy vérszívó tehát életben maradt, és meztelen, nyári leégéstől enyhén hámló bőrű vállamat vette célba, majd többször is beleeresztette fullánkját, és méreganyagját vérre (az ÉN véremre) cserélte. Tette mindezt az én beleegyezésem nélkül, súlyosbító körülmény. Reggelre persze már likvidálva lett egy határozott konyharuhával mért csapással, de azért öt kis emlékajándékot itt hagyott maga után.
Ezt pusztán azért éreztem fontosnak, mert július vége felé járunk, és idén még nem csípett meg szúnyog, ha jól emlékszem. Pedig általában már májusban megtörténik a nemes esemény, de idén ezelőtt még csak pók kóstolgatta feltehetően ízletes véremet.
