A Csak kétszer élsz volt a másik 007-es regény, melyet sikerült a napokban elolvasni. Lebilincselő, érdekes és tanulságos regényről van szó. Bond teljes letargiában van, úgy érzi: bármelyik pillanatban elbocsáthatják, már-már maga akarja beadni felmondását, amikor M-től egy különleges, kivitelezhetetlen feladatot kap: látogasson el Japánba, és az ottani titkosszolgálat vezetőjétől szerezzen meg egy szigorúan bizalmas anyagot, mely az angol kormánynak felbecsülhetetlen értékű információt jelent.
Csak kétszer élsz;
Egyszer, amikor megszületsz,
és egyszer, amikor szembenézel
a halállal.
Basho, japán költő nyomán
Ami nagyon tetszett, hogy rengeteget lehet megtudni a japán kultúráról, a japán emberekről, a japán viselkedésformáról. Szinte minden oldal elhint legalább egy apró megjegyzést ezzel kapcsolatban. Bond összebarátkozik a Japán titkosszolgálat vezetőjével, és megtanulja, hogy mi az on
. Ha Japánban ugyanis szívességet teszel valakinek, akkor on-t helyezel rá
, és az a valaki köteles legalább akkora, de inkább nagyobb on-t visszaadni
. Így tehát ahhoz, hogy Bond megkapja amit akar, szívességet kell tennie Tanakának, a titkosszolgálat fejének, és itt kezdődik az izgalmas rész: meg kell ölnie egy rendkívül különös park tulajdonosát, ugyanis a kertje rengeteg ritka, ám halálos növény, állat és rovar miatt az öngyilkos-jelöltek gyakori választása – és mivel a japánoknál az öngyilkosság dicsőség, van egy pár jelentkező. Innentől pedig sorra jönnek a vadabbnál-vadabb kalandok, váratlan meglepetések és eseménydús akciójelenetek.
Fleming ezen könyve is nagyszerű volt, nálam ez öt pont, nem találtam benne semmilyen kivetnivalót, nem voltak unalmas részek, nem voltak zavaró logikai és fordítási hibák, szóval szintén csak ajánlani tudom, és egyre kíváncsibb vagyok az összes többi 007-es történetre, főképpen a Royale Kaszinóra.
Értékelés: 5 pont
Még anno kb 50 Ft-ért vettem valamelyik ócskástól a helyi piacon :D
Most találtam nagyősöknél egy '92-es kiadású Neurománcot, nagyon nagyon ott van a szeren.