Már nagyon régóta szeretnék írni a , melyet még évekkel ezelőtt fedeztünk fel, mikor Salgótarjánba költöztünk, és az egyik nyári napon Hollókőre látogattunk.
Egy a húszas évek elején épült kis csárdáról van szó, mely a palóc konyhában erős, és mint a nevéből sejthető, az étlapon az egyik legfinomabb fogás a bableves. Maga a hely az Isten háta mögött jobbra található, gyakorlatilag egy út mellett, Alsótoldon, és ott még utcanév sincsen, csak annyi hogy Külterület HRSZ 7/8. A 21-es főúton Budapesttől érkezve, Hollókő felé kell lefordulni, és végigmenni a kacskaringós hegyi úton, amelynek egy éles balkanyarja mellett található a panzió és az étterem. Utóbbin látszik, hogy nem ma épült, de pozitív értelemben: régies berendezések, mindenütt népi motívumok, csipkés asztalterítők és hasonlók.
Bejutni elég nehéz, mi legtöbbször mikor megyünk, teltház van, olyan szinten, hogy a domboldali parkolóban legalább háromnál több autó áll. Nem véletlenül, ez a hely ugyanis nem a reklámban, nem a dizájnban és nem a modern dolgokban erős: klasszikus, és tényleg háziasan elkészített magyaros fogásokat kapunk.
Kedvenc fogásom a tárkonyos palócleves, valamint a Mátyás Király fatányéros, mely négy-öt féle húsból, és tepsiben sült burgonyából áll. Nemrégiben mikor ott ettünk, kétszemélyes bőségtálat ettünk, ami a szokásos natúrszelet, cordon bleu, rántott hús és gomba, valamint vegyes köret kombinációja. Lentebb két kép ezekről.
A kiszolgálásra nem lehet panasz, a pincér azonnal jön, udvarias, rögtön sorolja az aktuális ajánlatokat, és így tovább. Az egyetlen negatívum, hogy az étlapon mindig van két-három étel, amit egyszerűen nem tudnak elkészíteni, mert nincs, ám ezt nem jelölik sehol. Múltkor például a napi ajánlat nem volt kapható, amit a táblákra felírtak, legutoljára pedig kapásból két választásra is nemet mondott, ami adott esetben elég kellemetlen lehet.
Ettől függetlenül mindig jókat szoktunk enni, és bár az étlap rengeteg finomságot kínál, én valahogy sosem tudok elszakadni a megszokott választásomtól.
