Ezt is megértük hát, »Kázmér« macsek egyéves lett. Lassan egy éve már, hogy együtt vagyunk, és imádom. Pedig szétkapart egy falvédőt, több helyen megrongálta a tapétát, összetört dolgokat, szétrágott dolgokat, napi rendszerességgel felkelt hajnali négykor hogy játszani szeretne és nem hagy aludni hajnali kettőkor, mert játszani szeretne – egyszóval olyan mint egy macska. Amikor pedig nem ezeket a tevékenységeket csinálja, akkor alszik, eszik, bújik, dorombol, kedveskedik, hanyatt dobja magát és hempereg – egyszóval tényleg olyan mint egy macska.
És imádom.
Kázmér pár nappal születésnapja előtt, és éppen üvölt ásít.
Anyum pont tegnap mesélte, hogy az egyik kollegájának a szomszédja megölte az ötéves macskájukat, méreggel. Elgondolkodtunk tegnap, hogy mit csinálnék ha valaki hasonlót művelne Kázmérral (vagy bármelyik állatunkkal), és arra jutottunk, hogy vagy a nyers erőszak mellett döntenénk, vagy egyszerűen megkeserítenénk az ember életét, annyira, amennyire csak lehet. Apró dolgokkal, amik idővel őrületbe kergetnék.
Nem is igazán ide való ez, de kikívánkozott belőlem.
