Mondták anno, mikor a válság úgymond kezdett beindulni
, kezdett egyre rázósabb lenni, és így az ország szénája is kezdett egyre rosszabbul állni, szóval ekkor azt mondták, hogy semmi pánik, mert a Nemzetközi Valutaalap nem hagy minket benne a kakaóban, melyen csak ó nincsen, ó nem ám! Kapunk majd segélyt, mondták akkor. Hát igen. A segély az én szótáramban azt jelenti, hogy vissza nem térítendő támogatás, jelenleg ugye anyagi. Aztán jött is a nagy segély, egy húszmilliárd eurós (nem akarom beírni, hogy ez mennyit jelent forintban, mert felfoghatatlanul sok) hitel keretében. Hitel, ami adósságot hoz, adósságot, amiből pedig van nekünk bőven. És ha jobban belegondolunk vicces, hogy a hitelválságot is egy hitellel kezeljük. (Értem én hogyan működik ez, de vicces. Akárcsak az egész gazdasági kártyavár.)
Akkor mondták hogy igazából ez a segély ugye hát egy hitel, amit majd azért illik visszafizetni, de semmi pánik, mert ez a hitel még nem a miénk, ez csak egy gazdasági elismerés az IMF részéről, hogy mi jók vagyunk, semmi pánik, mi is megkaphatunk egy ekkora hitelt, megbírja az ország. Meg hát! Szóval nem nyúlunk hozzá, valahol egy monitoron villog egy húszas meg sok nulla, előtte egy kis trikolór zászlóval, mellette pedig az avaialable felirattal. Bármikor hozzányúlhatunk, de nem fogunk. Tényleg nem.
Egészen ma reggelig, mikor is 4,9 milliárd eurót ebből a bizonyos számlából a másodperc törtrésze alatt átelektornizáltak a MNB számláira. Az összegből mintegy 300 milliárd forintnak megfelelő összeget a bankok tőkejavítására szánnak.
Négy egész kilenctized milliárd euró.
Segély.
Még egy elkúrás itt a végére, aztán majd lehet röhögni a következő kormányon, hogy lúzerek mert nem tudják visszafizetni a hitelt. És persze megint a mocskos Orbán lesz a hibás, mint most is, az elmúlt hat évben mindenért.